Mikor hazaértünk ledobtuk a cuccunkat és kimentünk anyával beszélgetni. Fanny nagyon szerette anyát eléggé egy hullám hosszon voltak és komolyan olyan volt mint ha anyum is annyi idős lenne mint mi. Főleg mikor belelendülünk a sztorizgatásba. Nagyon laza volt azt meg kell hagyni tényleg inkább barátnő volt nekem mint anyuka de nem baj már megszoktam,de szerencsésnek éreztem magam mivel ha átmentem valakihez és az olyan fura volt kényelmetlenül éreztem magam ha láttam ők nem viccelődnek annyit és nevetnek együtt annyit mint én anyukámmal. De hát ahány ház annyi szokás nem de? Szóval mikor már kibeszéltük magunkat,bementünk a szobámba és leültünk egy körbe az ágyamon.

-Szóval most mit csinálunk?-miközben kérdeztem körbenéztem mindenkin hát ha látok rajtuk valamit amitől eszembe jut valami jó kis ötlet,hogy mi jót kéne csinálni.

-Nem mutatod meg nekünk egy kicsit milyen itt az esti élet?

-Kinek tetszik Isabell ötlete?

-Nekem tetszik hisz még úgy se mentünk ki mindig csak nálad voltunk de ki nem nagyon mozdultunk.

-Igaza van Jean-nek szerintem is remek lenne egy kicsit kimozdulni és várost nézni bár már este nyolc van de este zajlik az élet nem ?

-Jól van rendben Fanny remek kis érvelő szöveget dobtál össze így három perc alatt Of biztos nagyon megdicsért volna ha hallja.-és erre mind a négyen elkezdetünk szakadni a nevetéstől

-Jól van akkor beszélek anyával.- felpattantam és rohantam is ki mint akit ágyúból lőttek ki de anya már tudta mit akarok tőle kérdezni,még oda se értem hozzá és kérdezte is:

-Mikorra értek haza? Lehetőleg ne legyen túl késő. És merre mentek csak,hogy tudjam.

-Szerintem hát most van nyolc olyan max éjfél és itthon vagyunk max bemegyünk ha fáznánk csocsózni egy kicsikét és lesz nálam teló is.-mosolyogtam és adtam egy puszit az arcára. Már rohantam is vissza a csajokkal a jó hírrel.

-Mehetünk szóval szedjétek össze magatokat tíz perc és indulunk. A csajoknak nem is kellet többet mondanom már kezdtek is készülődni én nem tudom,hogy csináltam de amit 2 perce levettem cipőmet nem találtam és vicces volt mert én mondtam siessenek erre rám kellet várni. Végül nagy nehezem megtaláltam az íróasztal alatt volt.

-Na akkor indulás, kalandra fel.-közben nem találtam a kulcsomat és ott bénáztam a zárnál. Kihalásztam a kulcsot a zsebemből és egy öt perces művelet volt.

-Gyerünk már mire bezárod az ajtót nyithatod is ki.

-Nagyon vicces Jean komolyan. Bocsi de nem tudom, szerinte ez egy jel,hogy lehet nem kéne mennünk sehova.

-Na jó ezt te se gondoltad komolyan.-nézett rám értettlen fejjel Isabell és mikor ránéztem,hogy bizonyítsam csak vicceltem és én is szeretnék menni pont mint ők .

-Jól van mehetünk.-mikor ezt kimondtam szembejött velünk a szomszéd fiú Sam aki nekem nagyon tetszett de beszéltem vele összesen 5 percet mikor egyszer kivittem sétálni a kutyámat és összeugrálta persze milyen nadrág lett volna rajta mint fehér. Nagyon kellemetlen volt. Már messziről mosolygott de gondolom csak a sok lány láttán mert sajna a lányok eléggé ritkán jönnek hozzám.

-Sziasztok-köszönt és intett nekünk.

-Szia.-több nem jutott eszembe de nem gondoltam volna,hogy megáll velünk beszélgetni.

-Merre fel tartotok?-kérdezte és közben mindenkit végigmért és legutoljára hagyott engem, akkor is utoljára a szememen állapodott meg és ezt szerettem egy fiúba ha nem a melleimet nézte mert elég bátor volt a szemeimbe nézni.

-Úgy gondoltam sétálunk egy kicsit a környéken és bemegyünk kicsikét csocsózni.-bár még mindig nem értettem miért is mondom hisz nem kell neki magyarázkodnom mivel csak szomszédok vagyunk de ragyogó zöld szemei valamiért kicsalták belőlem a szavakat és az információkat amire vágyott mint akit megbabonáztak. Eléggé hülyén éreztem magam.

-Szia én Fanny vagyok-ugrott be kettőnk közé Fanny.

-Jaj ne haragudjatok nagyon sajnálom nem akartam bunkó lenni. Én Sam vagyok itt lakom Kitti mellett.

-Óh és rólad még miért nem hallottunk?-nézett rám egy kicsit megrovó tekintettel Jean. És közben nyújtotta a kezét Sam felé.-Szia én Jean vagyok.

-Nagyon örülök.-és ő is nyújtotta kezét és kezet ráztak.-Erre én is kíváncsi lennék miért nem hallottak még rólam-és rám nézett majd elkezdett mosolyogni

-Hát igaziból még nem nagyon beszélgettünk csak egyszer kétszer akkor is eléggé kellemetlen volt a szitu.

-Hát azt meg kell hagyni tényleg vicces volt de nekem eléggé emlékezetes.

-Nem akarsz velünk tartani vagy van már programod? Ja én Isabell vagyok-és ő is a kezét nyújtotta, kezet ráztak bár nem értettem ezt a nagy távolság tartást.

-Hát igazából nincsen és nem is tudnék mit csinálni de persze csak ha nem zavarok.-és rám nézett reménykedő tekintetten majd megajándékozott egy cuki kis mosollyal,hát lehet ellenállni ezeknek a szemeknek és ennek a mosolynak és ragyogó fehér kivillanó fogsornak? A válaszom nem nem lehet és Sam tényleg nagyon helyes volt. Szőke haja volt és mint már említettem gyönyörű zöld szemei voltak amik a macskáéra hasonlítottak. És nem beszéltem még az arcának vonásiról és szálkás alkatáról nem volt egy izompacsirta de izmos volt ami épp szexy volt.

-Ha van kedved egy csapat csajjal lenni felőlem jöhetsz és persze ha tényleg van kedved. De csak szólok túlerőben vagyunk.

-Ezzel szerintem nem lesz probléma megbirkózok remélem.-és rám kacsintott.

-Akkor indulás,szerintem menjünk is rögtön csocsózni. Okés?-néztem körbe és mindenki egyszerre bólintott kivéve Sam-et aki nem is értette elkezdett nevetni és riadtan rám nézett.

-Ezt gyakran csináljátok?-mutatott a csajokra döbbent fejjel mi meg csak nevettünk rajta.

-Igen eléggé.-alig bírta Isabell kinyögni annyira nevetett. De nem volt egyedül mind a négyen nevettünk és a végén már Sam is nevetett velünk s közben elindultunk. Miközben sétáltunk elkezdtünk beszélgetni Sam-el. A lányok csak úgy faggatták ,hogy van-e barátnője,mi a kedvenc színe,mi szeretne lenni,hova jár suliba és még sorolhatnám egészen addig ameddig el nem értünk a mi kis kocsmánkig.

-Akkor cuccoljuk le egy asztalánál és kihívok valakit.

-Én eléggé béna vagyok szóval én csak nézem.

-Nem Isabella te is játszol de akkor az első menetet csak nézed és akik vesztenek abból kő-papír-ollóval eldöntik,hogy ki az aki nem játszik.

-Ez remek ötlet és igazságos mit szólsz hozzá ha mi egy csapat leszünk?

-Én örülnék neki de Jean Fanny nektek jó ha ti együtt vagytok?

-Nem lesztek túl erősek?

-Nem vagyok én olyan jó Jean.

-Felőlem csak menjünk mert meg akarom verni Kitti-t.-meredt rám Fanny

-Okés.

-Várjatok valami nem hiányzik?-kérdezte Sam huncut mosollyal az arcán.

-Nem miért kéne azt hiszem nem hagytam el semmimet.-mondta Fanny de azért megtapogatta a farmerját hát ha nincs meg a telefonja de kisebb meg könnyebülés suhant át az arcán ami arra utalt,hogy kivételesen tényleg nem hagyott el semmit.

-Inni nem akartok valamit?-áá szóval erre értett. Hát ő nem tudhatta ,hogy mi már egyszer kocsmáztunk a mai nap folyamán igaz nem ittunk sokat de én ma nem is ettem sokat szóval lehet ha még iszok egy két italt fejre állok.

-Hm nem is olyan rossz ötlet nem lehet elégszer felköszönteni Kitti-t.

Na ezt talán nem kellet volna felhozni. De ha belegondolok ez életem legjobb szülinapja de komolyan még nem is volt a szülinapom és ma mind két fiúval aki nekem tetszik összehozott a sors és beszélek velük ez már csak hab a tortán.

-Felköszönteni?-csak úgy sugárzott róla fogalma sincs miről beszélnek de nem zavart és nem bántott,hogy nincs tisztában azzal mikor van a szülinapom mert mi csak szomszédok vagyunk és alig futunk össze még is honnan tudhatná. Meg persze ha beszélünk is nem azzal fogom kezdeni a beszélgetést,hogy mikor van a szülinapom.

-Hétfőn lesz a szülinapja az én kis cuki barátnőmnek-mondta Jean és megölelt úgy,hogy majdnem összetört.

-Ó..-itt egy kicsit zavarba volt talán még el is pirult a hír hallatán-Hát akkor nincs miről beszélni. Gyere csak meghívlak valamire.

-Nem hiszem jó lenne ha csocsó előtt innánk mi lenne ha a lejátszanák legalább egy menetet normálisan és utána felőlem ihatunk.

-Én szerintem csak akkor tudok rendesen játszani ha előtte iszok szóval én megyek és veszek valami rövidet.

-De Fanny siess.

-Jól van 2 perc.

-Isabell eljössz velem a mosdóba?-gondolom előre megbeszélték,hogy kettesben hagynak minket bár nem értem mire ez a nagy hajcihő.

-Igen én is akartam kérdezni.-Én elpirultam ha csak belegondoltam,hogy Sam és én kettesben egy elkerített helyen ahol nincs semmi csak egy szoba aminek vidám narancssárga színe van(mellesleg az egyik kedvenc színem) és sárga függöny ami már nem csak az eredeti színe miatt sárga ha nem a cigifüst miatt is. Na meg persze a csocsó asztal és még egy asztal székekkel körberakva.

-Nos akkor nemsokára itt a szülinapod és mit szeretnél?

-Még nem tudom nem nagyon gondolkoztam ezen mindennek örülök így nem szoktam kérni sose semmit mindig jó ajándékot kapok. De a kreatív ajándékokat szeretem a legjobban.

-Hmm. Az jó ha mindennek örülsz. És most jut eszembe neked még nem is köszöntem.

-De hogy is nem.-nem értettem én voltam az első akinek köszönt.

-Nem úgy értettem.

-ŐŐ nagyon gáz ha én ezt most nem értem?

-Nem mivel köszönni köszöntem de nem adtam puszit.

-Csak szólok senkinek se adtál puszit.-nevettem mivel ez volt az igazság. Persze örültem volna neki azt nem tagadom de ez eléggé gyenge kifogás.

-De téged régebb óta ismerlek.

-Hát jól van ha ennyire ragaszkodsz hozzá.

-Ha nem akarod nem kell csak gondoltam még is csak szomszédok vagyunk és nincs abba semmi rossz ha puszival köszönünk egymásnak.

-Jah nem. Tök jó csak vicces,hogy most jutott eszedbe fél...-De nem tudtam folytatni a mondatot mert azt vettem észre már a fellegekbe járok. Észre se vettem mikor került hozzám ilyen közel de már csak azt vettem észre,hogy megcsókolt. Csókja édes volt és émelyítő mint ha egy isten csókolt volna meg térdeim megremegtek és éreztem egy erős tartást a derekamon. Keze meleg volt amitől még több melegség öntött el. Egyik keze a derekamat tartotta és a másikkal a hajamat simította ki az arcomból. Igazi filmbe illő jelenet volt. Sokszor gondoltam már rá ,hogy ez mennyire romantikus lenne ha így csókolna meg valaki. És sajnos volt is egy bizonyos személy akivel elképzeltem de az sose fog valóra válni. Arra vágytam mindennél jobban ha Romeo csókol meg de erről még majd nem,hogy álmodni se mertem. Mivel volt barátnője és azt se tudta,hogy létezem a mai napig bár lehet már el is felejtett. És amint ez eszembe jutott elhúztam az arcom és félbeszakítottam a csókot ami számomra olyan édes volt mint az álom mint a nektarin de meg kellett tennem,mert bűntudatom támadt. És utána vettem észre,hogy három szempár figyel minket . Természetesen a lányok voltak de nem tudom mióta néztek de a csókot tuti látták.

-Sajnálom tényleg nem akartalak letámadni.-és kezdett szabadkozni

-Nem semmi baj tényleg. Csajok gyertek be.

-Mi nem akartunk zavarni szóval gondoltuk itt megvárjuk a végét bár azt hittük egy kicsit tovább tart majd.

-Fanny a lábad járjon ne a szád. Mert nagyon meg fogunk titeket verni.

-Na arra kíváncsi vagyok.-és elindult az asztal felé és mi követtük őt és Sam igaz mögöttem jött de éreztem a hátamon a tekintetét. És eléggé zavarba hozott bár szerintem ő is ugyan úgy érezte magát. Bátorkodtam hátrapillantani és a gyanúm beigazolódott tényleg nézett,egy kicsit piros volt az arca ez azt jelentette,hogy zavarban érezte magát.

-Na akkor kezdjük de az én pénzemet dobjuk be,hogy tuti mi nyerjünk.

-Jól van Jean. Felőlem de szerintem így se győztök majd le minket ugye Sam?-és a könyökömmel oldalba böktem. Épp elgondolkozott valami és most rántottam vissza a való világba,gondolatainak rengetegéből.

-Még szép nem hagyjuk magunkat könnyen ez lesz életetek legizzasztóbb meccsét.

-Na azt kétlem ha ezt itt most megiszom-és Fanny magasba emelte az italát és lehúzta.-Kezdhetjük is.-Nézett rám kihívó pillanattal.

A meccs eredménye 7:3 lett. Amikor lőttünk egy gólt akkor mindig Sam adott egy puszit az arcomra. Nagyon meglepődtem főleg a legelsőnél de még akkor is mikor a többi hatot adta. Annak ellenére,hogy alig tíz perce megcsókolt a puszijaitól csak még jobban küzdöttem a labdáért,hogy miénk legyen a pont. Én nem viszonoztam bár elgondolkoztam rajta de úgy voltam vele inkább csak ő adja nekem azok után,hogy a csókunkat (ami nekem mennyei volt tényleg) én szakítottam félbe nem akartam összezavarni. Még játszottunk 4 mentet utána és amikor Isabell és Fanny ellen játszottunk akkor kikaptunk 4:6-re de annak ellenére a puszikat kaptam sorozatosan és mikor ajka mindig arcomhoz ért olyan volt,mint ha egy meleg párna érne hozzám. A legtöbb alkalommal beleborzongtam. Nem szoktam én ehhez hozzá főleg nem tőle de nagyon édes volt és szerettem volna ha megáll az idő és maradnánk még de sajnos már kezdtem magamon is érezni,hogy a szemeim egyre húznak lefele. Mikor megnyertünk az ötödik menetet Sam szólt:

-Na iszunk valamit?

-Nem tudom lehet lassan mennünk kéne nem csajok ?

-Én nekem mindegy bár már szerintem is itt lenne az ideje.

-Fanny?

-Én szerintem is induljuk mert már tizenegy óra van és nem érünk vissza időre.

-Jól van és Isabell neked is jó ha megyünk vagy szeretnél még maradni egy kicsit?

-Nem mehetünk.

-Okés akkor ezt megbeszéltük te jössz vagy maradsz még ?

-Egyedül?-nézett rám értetlen fejjel.

-Nem tudom eléggé megtelt emberekkel a hely gondoltam ismersz valakit és itt maradsz velük.

-Nem,nem ismerek senkit meg amúgy is már késő van nem engedlek titeket egyedül haza csak így kíséret nélkül.

-Ó hát mi tudunk magunkra vigyázni és ismerem a környéket.

-Szerintem is biztonságosabb ha jön velünk egy fiú meg akkor ő se megy haza egyedül mivel ő is ott lakik melletted.

Igaza volt Jean-nek és én se akartam,hogy egyedül kószáljon. Jó ezt úgy mondtam mint ha én megtudnám védeni de akkor is jobban éreztem ha ott van velünk és tudom épségbe hazaért. Meg valahol ott volt az is persze azt amit nem akartam még magamnak se nagyon bevallani,hogy így nem tud ma felszedni senkit ha velünk tart. Mert itt vannak nagyon szép lányok és igen nem nagyon szerettem volna ha valakinek a karjaiban kötne ki. Mondjuk ebbe semmi beleszólásom nem nagyon lehetett volna mivel nem vagyunk együtt de még is ott volt az,hogy vonódom hozzá ha nem is olyan erősen mint Romeo-hoz de volt valami. És ezért eléggé haragudtam magamra,hogy nem tudtam eldönteni mit szeretnék. Viszont meg ha úgy nézzük akkor nem csináltam semmi rosszat mivel Sam csókolt meg és Romeo-nak meg van barátnője . De majd még meglátjuk mi lesz ennek az egésznek a vége. Míg ezen agyaltam kiesett teljesen miről beszéltünk csak azt vettem észre,hogy mindenki engem néz.

-Na akkor mi legyen jöjjön ?-törte meg a csendet Fanny.

-Ja igen szerintem is jobb lenne ha te is velünk tartanál,persze csak ha tényleg szeretnél jönni velünk.

-Persze nagyon jól éreztem magam veletek jó fej csajok vagytok mind.-Majd egy mosolyt villantott felénk ami eléggé szívdöglesztő volt és hatásos arra az esetre ha azt akartam,hogy megálljon a szívem.

-Okéés akkor menjünk .-szólt Isabell és bejött kettőnk közé,átkarolt minket aminek meg kell vallanom egyszerre örültem neki és bántam. Mert azt szerettem volna ha nincs hozzám olyan közel mert zavarban éreztem magam de még is arra is vágytam,hogy érezzem közelségének melegét. Egész úton csendbe voltunk szinte csak Fanny beszét de ez őt nem nagyon zavarta és ő is csak annyit ,hogy megdicsérte magát,hogy 2 gólt lőtt nekem és nyertek is . Én örültem neki,hogy van valami siker élményes és örül remélem mindenki jól érezte magát.

-Na végre,hogy hazaértünk most már tényleg olyan vagyok mint egy hulla. Eléggé kimerítő volt ez a nap.

-Igen szerintem is az volt. Akkor szép álmokat Sam . -Fordultam felé és vettem ki a zsebemből a kulcsot de mikor belenéztem Sam szemébe mint ha elkábultam volna csak azt éreztem a kezem mint ha üres lenne gondolom a csajok kivették a kulcsot mert fáztak de én nem tudtam levenni a szemeimet arról a gyönyörű smaragdzöld szempárról. A valóságba csak az húzott vissza mikor megfogta a kezemet.

-Neked is szép álmokat Kitti.- Azt hittem elolvadok mikor ajka én nevem betűit ejtették ki és a betűkből a nevem jött ki. Nem hittem el,hogy ez velem történik meg és nem tudtam mást figyelni mint az ajkait és akkor újra megcsókolt. Ez még érzékibb volt de most nem rántottam el a fejemet. Nem akartam még egyszer elkövetni ugyan azt a hibát és ki tudja mikor hoz vele újra össze a sors. Persze szomszédok vagyunk de nagyon ritkán látom és két külön társaságba járunk . És ha találkozunk akkor nem hiszem csókkal köszönnénk egymásnak,hiszen nem vagyunk egy pár. Nem állnék rá készen és azt se tudom ő mit akar. Mikor édes csókunk véget ért ajkam bizsergett . Vágyott a folytatásra de az agyam is azt mondtam nem szabad. Mert nagyon fájni fog majd egy pár nap után. De nem mindegy? Ha így is úgy is fáj legalább akkor most legyen jó. És mikor ez bevillant nem gondolkoztam csak cselekedtem és lábujjhegyre álltam nyakát gyengéden megfogtam és ajkára leheltem egy könnyed csókot majd adtam neki még egy puszit a szájára ő egyet a homlokomra és elváltunk egymástól. A kezeink még egymásba voltak fonódva és mikor távolodtunk még mindig fogtuk egymás kezét ameddig csak tudtuk. És csak a legvégén amikor már muszáj volt csak akkor engedtük el és beléptem a kapun. Nem kellettek szavak. És ezt mind ketten tudtuk csak mentünk a saját kis utunkon . A házhoz közeledve már hallottam a lányokat akik épp bénáztak a vetkőzéssel és hallottam szerintem Isabell kérdezte Fanny-t és Jean-t,hogy vajon mit csinálok odakint ? És ekkor léptem be.

Oldal: Esti váratlan kaland
Egy bolond lány naplója - © 2008 - 2024 - egybolondlanynaploja.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat