Most hétvégére áthívtam magamhoz a csajokat mivel hétfőn lesz a szülinapom és úgy gondoltam jó lenne egy kis csajos hétvége.Előtte kitaláltuk ,hogy egy kicsikét iszunk mielőtt elindulunk haza. Egy kis pub-ba beugrottunk de mikor beléptünk elállt a lélegzetem. Ott ült a bejárattal szembeni a asztalnál a suli leghelyesebb pasija úgy hívták Romeo,ami eléggé ironikus mivel a kedvenc művem a Romeo és Júlia. Mióta idejártam ebbe a suliba még nem sikerült vele beszélnem SOHA sajnos,pedig úr isten mit meg nem adnék érte,de tudom,hogy ez lehetetlen mivel ő nem tudom mikor állna szóba én velem. Ő is itt van is és most látom,hogy ide nézett,mert Fanny úgy becsapta az ajtót,hogy nem csak ő nézett az összes szempár ránk szegeződött bár amilyen hangos volt nem csodálom . És mikor belenéztem a szemeibe ott megállt a világ körülöttem a barna szemei annyira rabságba ejtettek,hogy magamat ismerve tuti olyan vörös voltam mint ha lángoltam volna.De hirtelen elkaptam a tekintetemet mert már kínosnak éreztem,hogy csak állok és nem csinálok semmit.

-Ott van Adam!-kiáltott mellőlem Jean.-és odaintette az asztalhoz.

-Ugye nem akarsz odamenni ahhoz az asztalhoz?-kérdeztem mert láttam,hogy valami véletlen folytán egy asztalnál ül Adam és Romeo és elindult az asztal felé.

-Ahj ne butáskodj még szép,hogy odamegyünk. Egy:Adam sértésnek venné és csak miattam van itt,kettő:ha jól látom itt van a te herceged szóval csúnya dolog lenne tőlünk ha egy másik asztalhoz ülnénk nem gondolod?-és egy győztes mosoly suhant át az arcán mert látta rajtam,hogy nyert és nem vitázok vele.

-Rendben akkor ti üljetek le mi meg Fanny-van megyünk veszünk piát. Mit kértek?

-Én egy boros kólát.-Mondta Isabell

-Én is szerintem-felelt Jean és mosolyogva elindultak az asztalhoz.

-Basszus ez nagyon ciki lesz odaülni egy asztalhoz tuti nem tudom majd levenni róla a szemem.

-Miért az jobb lenne ha egy másik asztaltól kéne kitekeredned,hogy lássad,mert úgy se bírnád ki,hogy ne nézz rá.

-Talán igazad van.-mondtam elpirulva és a földre szegeztem a szemem és megfogtam egy hajtincset és azt birizgáltam .

-Nem csak TALÁN,TUTI és én is tudom mert tudod tökéletesek vagyunk .-nevettünk és kikértük a piákat mi ketten vodka narancsot ittunk de mikor elfordultam,hogy megyünk leülni akkor valamibe beleütköztem,valami eléggé kemény dologba de nem olyan kemény,hogy fal legyen meg ez az elöbb nem is volt ott.És nagyon megijedtem ráadásul ki is borítottam egy kicsit az italomból.

-Basszus ez meg mi volt?-és akkor felnéztem. De nem kellett volna mert Romeo bájos szemei megtalálták az enyémet és azt hittem ott süllyedek el szégyenemben.-Én annyira sajnálom. Bocsánat nem akartalak leönteni. Annyira ügyetlen vagyok sajnálom.- szabadkoztam de mikor körbenéztem Fanny nem volt már sehol, na szép ő is lelépett és itt hagyott.

-Semmi baj.-és akkor megtörtént....akkorát dobbant a szívem mert megláttam azt az írtózatosan cuki szívdöglesztő féloldalas mosolyát és ez a mosoly vagy nekem vagy a bénaságomnak szólt nem tudhattam de akkor is hozzám kapcsolódott és nekem ennél több nem is kellet.

-De jaj nem is tudom,hogy tehetném jóvá tiszta pia vagy. Várj kérek egy rongyot.

-Nem kell majd megszárad és ez egy kicsit nem túlzás ? Hogy „tiszta pia vagyok” van a cipőmön 3 csepp és a nadrágomon 5 gyere inkább a többiekhez mindenki rád vár én csak a hamutálat jöttem kicserélni mindjárt jövök én is.

-Rendben és tényleg nem akartam de az adósod vagyok ha valami kell csak szól.

-Oké. Na de most menj mert már tűkön ülnek.

És akkor elindultam az asztalhoz de gondolom a fejem megint láng vörös volt. A többiek látom jól elvoltak röhögcséltek,sztorizgattak. Én leültem az első székre ami a legközelebb volt hozzám, leültem és csak néztem őket és mosolyogtam bár nem figyeltem oda miről beszéltek, inkább csak néztem és rájöttem,hogy mennyire fontosak nekem,hogy nem is tudom mi lenne velem nélkülük. Most érzem azt tartozom valahova csak magamat kell adnom és ők ezért szeretnek. Ez egy csodálatos érzés,látni Isabell-át aki éppen a cipzárral szenved a felsőjén ami mindig színes volt és most is egy lila köves póló volt rajta és felette egy szürke pulcsi amit le szeretett volna venni.Gondolom meleg volt,bár nem volt melegem de ő mindig is jobban bírta a hideget mint én.

És mellette Jean aki éppen Adam arcának vonásait csodálja , Adam ezt észrevett és adott a homlokára egy puszik amitől Jean elmosolyodott ,megszorította Adam kezét jelezve neki,hogy figyeljen rá és adott ő is neki egy puszit az arcára. Igen tényleg tökéletes pár voltak.

Na meg ott volt Fanny épp egy fiúval beszélgetett de én még sose láttam és szerintem ő sem de mindenkivel megtalálja hamar a közös hangot , témát. Ebben nagyon hasonlítottunk , szerettünk mind a ketten ismerkedni olyan helyeken ismerkedtünk,és olyan hihetlen dolgok történtek ott velünk,hogy ha nem velünk történt volna meg akkor el se hittem volna.

Lépteket hallottam hátulról hátranéztem és a lélegzetem elállt(igen ezen a napon nem ez az első alkalom de hát mit lehet tenni ha egy térben vagy azzal a fiúval akit nem is ismersz de még is anniyra kötödsz hozzá? Ami azérte léggé fura ). Romeo jött egy farmer volt rajta és egy fehér póló ami épp annyira feszült rajta,hogy látszódott ,hogy gyúr és van eredménye (már láttam róla képet amin nincs rajta felső és igen izmos) , na meg az a fekete kapucnis pulcsi (ez volt a kedven pulcsim rajta hátán fekete és ezüst strassz kövekből ki van rakva valami figura amit sose tudtam megfigyelni mi lehet az és nem jöttem rá soha. Ami most félig le volt húzva és a karján az ujja a könyökéig majdnem fel volt húzva. )Nagyon jól nézett ki olyan barnás bőrétől elütött a póló ami a mellkasánál látszott főleg mivel fehér a póló. Haja is barna és fel volt állítva nagyon jól állt neki,olyan magas mint én kb vagy lehet egy kicsikét alacsonyabb de az ajkai istenem azok voltak még csodálatosak,szabályosan metszett ajkairól csak egy valami terelte el a figyelmemet a szemei sötétbarna szemei már majdnem fekete azok mindent vittek ,amik épp engem igéztek. Szóval gyorsan vissza fordultam az asztalhoz. De mindenki elkezdett nevetni.

-Mi az? Mondjátok már nekem is én is nevetni akarok.

-Semmi csak épp én ültem ezen a széken de semmi baj mindjárt hozok magamnak egy másikat.- hallottam a hátam mögül a hangot mondta Romeo és indult is el egy másik asztalhoz egy másik székhez.

-Juj basszus bocsi-ugrottam fel és a térdemet be is vertem de nem zavart,mert már megszoktam-gyere vissza majd hozok magamnak egy másikat csak nem tudtam,hogy te ültél itt előtte.

-Nem baj látod már itt is van.-és letette a széket mellém és ráült.

-Jó leöntöttelek,elvettem a helyed ennél bunkóbb már nem is lehetnék.

-BOLDOG SZÜLINAPOOOOOT!!!!-kiáltottak fel a csajok

-Juj nagyon szépen köszönöm.- közben felálltam koccintani velük mert ők már álltak. Mikor már koccintottam a mindenkivel akit ismertem utána leültem. És akkor megszólalt e legkedvesebb hang számomra.

-Boldog szülinapot Kitti.-Mondta Romeo . Mélyen a szemeimbe nézett és adott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm-mondtam elvörösödve  a Isabell-ékre néztem mind a hárman egyszerre rám kacsintottak. Ez már félelmetes volt amit leműveltünk . Annyi mindent csináltunk egyszerre és mondtunk még én is féltem,nem csodálkozom azon ha egy vadidegen ezt látja vagy hallja megijed.

-És jut eszembe nem is mutatkoztam még be.-és én hirtelen rávágtam nem tudom mi ütött belém és elkezdtem hadarni.

-Jaj ne aggódj tudom,hogy ki vagy Romeo-nak hívnak és évfolyamtársak vagyunk...-de hirtelen el is hallgattam,mert ez nagyon ciki volt,hogy tudom. Remélem nem hisz valami megszállottnak. Bár ez még nem bűn ha ezt tudom .

-Mi az miért hallgattál el ?

-Semmi...-és a cipőmet kezdtem el nézni mert nem akartam,hogy lássa rajtam milyen vörös az arcom és miatta volt az,mert ha meglátja leesik neki,hogy ő váltja ki ezt belőlem.

-Akkor jó.- felpillantottam és megint ott volt az a féloldalas mosolya. Ez már a mennyország túl sok a jóból.

-Szerintem lassan indulni kéne.-szakított félbe Izabella zavaromból.

-Igen szerintem is igazad van.-bár nem akartam,inkább maradtam volna még beszélgetni de nem baj így is tökéletes napom volt.

-Jól van mindjárt megyek én is csak elköszönök Adam-től.

-Rendicsek én szerintem kimegyek levegőzni.-miután elköszöntem a többiektől még utoljára felköszöntöttek , kimentem mert már eléggé nagy volt bent a füst szag. De kint se volt jobb mert ott meg már majdnem megfagytam vagy 5 perce kint vagyok és végre hallom nyílik az ajtó-Na végre azt hittem már soha..-de abban a pillanatban abbahagytam mert azt hittem a lányok azok,de tévedtem. Romeo volt az és épp egy szál cigi volt a kezében még jó,hogy a cigi miatt jöttem ki erre még kint is ezt kell szívnom,bár az nem baj,hogy kijött és kettesben vagyunk csak tuti megint leégetem magam vagy elpirulok és egyiket se szeretném,csajszikák siessetek. Remélem most is hatásos lesz a telepátia.

-Csak én vagyok az sajnálom,hogy csalódást okoztam.

-Jaj csak azt hittem a barátnőim jöttek (de te soha nem okozol csalódást kivéve,hogy van barátnőd)-csak már mennék mert fázok.

-Miért nem vártad meg őket bent?

-Mert..hát zavar a cigifüst.-és mind a ketten egyszerre ránéztünk a cigijére majd egy kis csalódást láttam az arcán.

-Pedig meg akartalak kérni fogd meg egy kicsit mert meg szeretném igazítani a nadrágomat.

-Adjad megfogom így nem zavar de bent már egy kicsit zavaró nem látni semmit csak a füstöt.

-Köszi sietek.

-Nem kell tényleg.-mosolyogtunk egymásra. Hogy lehet ennyire tökéletese ? Mit meg nem adnék ,hogy egyszer ő is észrevegyen engem,bár erre eléggé kicsi az esély.-átnyújtotta a cigit és tényleg sietett,amikor felállt én nyújtottam a cigit ő meg épp nyúlt érte és megégettem a kezét. Ez az tudtam,hogy megint okozok benne valami kárt.-Ezt nem hiszem el nem direkt csinálom tényleg.

-Te valami bérgyilkos vagy ? Ki bérelt fel ?- akkor elkezdtünk nevetni de úgy igazán olyan vidám volt nem értettem pedig épp kiégettem szegényke kezét.

-Nem,de szerintem eléggé bénán csinálnám.

-Szerintem meg túl profi vagy de nem baj naponta megesik.

-Igen persze ezzel nem nyugtattál meg hisz nem hiszem,hogy egy óra alatt ennyi szörnyűség történt volna veled.

-Nem azt nem mondtam,ebben te viszed a pálmát.-most én nevettem ő meg csak mosolygott rám és olyan közel volt,hogy éreztem a leheletének édeskés illatát.

És akkor kinyílt az ajtó végre remélem tényleg a csajok azok és ajtó felé néztem , nagyon nagy szerencséjük épp ideje volt már,hogy menjünk még mielőtt tényleg megölöm szegénykét.

-Á szóval itt vagy,mi meg bent kerestünk.-Szólt Isabell de észrevette milyen közel vagyunk egymáshoz és tettem egy lépést hátra észrevétlenül.

-De szóltam,hogy kijövök.-vágtam egy értetlen fejet mivel tényleg szóltam.

-És miről beszéltetek?-kérdezte Jean.

-Épp rájöttem,hogy egy bérgyilkos és meg akart ölni de túl stapabíró vagyok szóval legközelebb több kell majd mint egy cigi.-kacsintott rám. Miért kínoz?

-Vannak még fegyvereim szóval vigyázz.-mondtam neki és szemeibe néztem de lehet nem kellet volna mert megint elraboltak,nem tudom mennyi idő eshetett ki de már csak arra eszméltem,hogy Fanny megszorította a kezem,hogy lassan indulni kéne és már kezd cikisebbé válni a mosolyom. Szerencsére egyből vettem a lapot .

-Köszi-mondtam neki és már indultam volna el de azt láttam Jean és Romeo félre volnultak és beszélgetnek.

-Ők meg miről beszélnek?-kérdeztem Fanny-t

-Gőzöm sincs.

-Szerintem valamit terveznek.-mondta Isabella sejtelmesen.

-Nem is tudom barátok,régről de azért nem ilyen közeliek,hogy ott pusmogjanak,de nem baj majd hazafele kiszedjük belőle mert nagyon kíváncsi vagyok.

-Már jön is.

-Remek siess mert lekéssük a vonatot és várhatunk egy órát a következőig.

-Kitti!-szólt a hang megint csak a hátam mögül. Tudtam ki szólt már felismerem ezt a hangot 1000 közül is. Megdermedtem és megfordultam bár nem tudtam mit akar és majdnem orra estem.

-Igen?

-El se köszönsz? Majdnem megölsz és még puszit se kapok kiengesztelés képpen?-miért lenne neki az kiengesztelés ha tőlem kap puszit de,kapva kapok az alkalmon még szép,hogy adok neki puszit.

-Bocsi csak sietünk de megyek.-majdnem,hogy futottam de rájöttem a koordinációmmal gond van és még mahav és jes az út szóval inkább csak sétálok. Mikor elindultam felé a térdeim remegtek az izgalomtól.És mikor mér csak pár méter volt persze ,hogy megscúsztam de ő megfota a kezeimet és nem történt semmi azon kívül,hogy amit előír az eitiket annál mi közelebb volunk a másikhoz. Gyorsan hátrébb is léptem.

-Hoppá.-mondtam és tettem még egy lépést hátra.

-Szia Kitti.- Ő mikor kimondta a nevem elolvadtam annak ellenére hogy nagyon hideg volt senki nem mondta ilyen gyönyörűen ki a nevem.

-Szia Romeo.-és közelebb lépett oda hajolt,hogy ad puszit az első két puszinál nem mertem levegőt venni de a harmadiknál bátorkodtam és mikor odahajoltam vettem egy nagy levegőt de nem is akkorát,hogy azét ne vegye észre és akkor megéreztem azt a csodálatos illatot amit soha nem fogok elfelejteni. Enyhe parfüm és egy kis kocsmaszag de a lányeget legutoljára hagytam az ő illata ami annyira finom volt.

-Akkor majd hétfőn a suliban találkozunk.

-Igen majd ott,jó hétvégét .

-Köszi neked is,de amint látom nektek tuti nagyin remek lesz.

-Hát remélem. Na hát akkor szia.

-Jól van szia.

Amint ezt kimondta megfordultam és elindultam a csajok felé de nagyon rossz volt őt otthagyni. Soha nem beszéltem vele ilyen sokat és igaz tökre beégtem előtte de nem zavar mivel annyira boldog vagyok most,hogy legszívesebben szárnyalnék. Ameddig oda nem értem meg utána is vigyorogtam mint a tejbetök. Annyira sokat jelentett ez nekem.

-Ti mióta is vagyok ennyire jóba,hogy kettesben beszélgettek?-kérdezte Fanny

-Nem is tudom úgy ma óta mert eddig soha nem beszéltem vele sajnos. És nagyon jó volt csak van egy kis problem.- mondtam elkeseredve mert rájöttem valmire.

-Mi az ? Megbántott ? Mert akkor vége.-mondta Isabell és ökölbe szorult a keze és eléggé szúrósan meredt a semmibe.

-Nem áááá épp ez az nagyon aranyos volt,és hétfőn azt se fogja tudni ki vagyok.

-Miből gondolod? Mi van ha már ez előtt is kiszemelt magának?-kérdezte Jean de olyan volt mint ha tudna valamit.

-Igen persze úgy nézett ki.

-Tényleg ha már itt tartunk Jean és te mióta vagy ilyen jóba Romeo-val? Mit pusmogtatok ott?

-Fanny basszus eddig is jóba voltunk ugye nem hiszed,hogy bejön nekem. Nekem van barátom akit nagyon szeretek és tudom Kitti mennyire odavan érte nem tenném meg ezt vele.

-Jó nem erre gondoltam csak kíváncsi vagyok miről beszéltetek-nevetett Fanny és közben rám kacsintott  mert tudta,hogy én ezt meg akartam tudni csak el is felejtettem. De jó,hogy megkérdezte mert szétrobbanok a kíváncsiságtól.

-Semmi fontosról csak megkérdeztem beszélt e Adam-el mert megkértem beszéljen vele hogy mit szeretne .Ugye most lesz a szülinapja és minek örülne mert még csak egy fél hónapja vagyunk együtt. És ők meg tök jóba vannak. Biztos jobban ismeri meg neki nem olyan ciki ha megkérdezi.

-Aha és mit mondott?-kérdezte Isabell bár nekem a sztori egy kicsit nem klappolt. De nem akartam közbeszólni mert akkor az lett volna,hogy féltékeny vagyok pedig nem,hisz tudom mennyire szereti tényleg Adam-et és nem tenné ezt meg vele és főleg nem a haverját nézné ki magának meg mit mondta velem se.

-Épp azt mondta még nem sikerült belőle semmit kiszednie de igyekszik  hétfőre meglesz az infó.-mosolygott mint aki nyeregben érezte magát.

-És neked van valami ötleted?-kérdeztem mert engem ez is eléggé érdekelt.

-Hát szereti a könyveket és a focis cuccokat szóval van ötletem de a tökéletes ajándékot szeretném neki adni.

-Ez nagyon jó ötlet ha veszel neki a kedvenc focicsapatával kapcsolatos pólót vagy labdát vagy valami ilyesmit.-mondtam és nekem tényleg tetszett az ötlet.

-Na jól van ha ezt megbeszéltük akkor indulhatnánk? Mert soha nem érünk oda.

-Jól van Isabell igazad van.

Az út további részén sokat nevettünk és pletykáztunk én nem hoztam fel ami Romeo-val volt,ők meg remélhetőleg elfelejtették mivel nem hozták fel én meg nem erőltettem mivel még én magam se tudom mi volt ez az egész okés most tényleg olyan jól elvoltunk mint ha már évek óta ismernénk egymást pedig tényleg nem beszéltem vele,persze sokat gondoltam rá,hogy valami kis hülyeséggel odamegyek hozzá de nem találtam ki soha semmi jó kifogást amivel szóra bírhatnám és tovább tartana a beszélgetés fél percnél. És most végre beteljesült beszéltem vele közel érezhettem magamhoz. Még nem is volt a szülinapom és már úgy érzem mint ha megkaptam volna az ajándékot annyira boldog vagyok vagy lehet még fokozom azzal,hogy sokkal vidámabb vagyok ettől mint egy tárgyi ajándéktól.

Oldal: Meglepetés
Egy bolond lány naplója - © 2008 - 2024 - egybolondlanynaploja.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat