Az én történetem eléggé vidám,mókás,romantikus, és legfőképpen misztikus. De természetesen ebben is vannak nehézségek mivel mindenki élete nehéz. Mondjuk az enyém az átlag emberénél is nehezebb volt,de próbáltam róla nem tudomást venni és mindent pozitívan látni,mondjuk tudom,hogy nem szabadna ezt túlságosan túlzásba vinni de ez legyen a legnagyobb probléma,hogy mindent túl jónak és szépnek látok. Nem igaz? De ne rohanjuk ennyire előre.

Életem akkor változott meg amikor egy március délutáni napon hazafelé tartottam a suliból. Azt a napot sose felejtem el. Akkor úgy gondoltam utál engem az egész világ,hogy egy ilyen hírrel súlyt ,de utólag rájöttem nem elvett tőlem ha nem kaptam egy csodás dolgot de ugye ezt még akkor nem tudtam. Talán ha tudom másként állok hozzá az elejétől ehhez az egészhez. De így is jóra fordult minden.

Vidám voltam de közel se annyira mint a suliba. Nagyon szerettem suliba járni nekem az volt az otthonom szinte ott éreztem úgy,hogy igen is érek valamit.

Sokan szerettek és sokan akartak velem lógni bár nem értettem miért. Hogy tetőzzem a dolgokat a suli leghelyesebb pasijával jártam Dominic-nak hívták. Szőke haja mindig jól beállított kis kócos volt olyan kisfiús, nagyon szerettem a haját birizgálni bár ő kevésbé. És ott voltak azok a gyönyörű égszínkék szemei amibe,hogy ha belenéztem azt hittem nincs senki se a világban csak mi ketten. Bőre gyönyörű barna volt, karjai izmosak és a hasa csupa kocka. Én nagyon fehér bőrű vagyok szóval eléggé elütöttem tőle. De nagyon sok mindenben hasonlítottunk sok mindenben egy volt a véleményünk ,de persze nem mindenben mert akkor abba meg is bolondultam volna. És nagyon szerettem még amikor átkarolt,mert akkor tudtam nem kell semmitől se félnem biztonságba vagyok a karjaiban. Szóval életemnek ez a része tökéletes sok barátom volt és nagyon szerettem őket. Ha tehettem  minden percemet velült töltöttem.

De sajnos ezen a napon megváltozott minden. Mikor a kapuhoz értem felemeltem a fejem az ég felé ,vettem egy nagy levegőt a friss virág illatot éreztem és hallgattam a madarak csiripelését. Arra gondoltam , hogy én ha felnőtt leszek és családom lesz akkor is itt élek majd ezen a csodás környéken. A házunk egy kisebb park mellett volt.

A nap majd hogy nem simogatta az arcomat. Éppen egy szellő meglibbentette hosszú szőke hajamat. És akkor beléptem a kapun. Lépcsőn felfele haladva majdnem orra buktam de szerencsére nem estem el és épségbe bejutottam a házba. A kabátomat felakasztottam a fogasra és a cipőmet betettem a szekrénybe. Mikor a nappalihoz értem észrevettem ,hogy senki sincs itthon. Az egész házban csend honolt.Csak egy nagy TV ami nem ment(és nálunk az nagy szó mivel éjjel nappal menni szokott.) meg a kanapé és a számítógép.Nagyon üres és csandes volt talán túlságosan is.

Olyan elhagyatott,hogy nem volt ott a Keresztlányom (aki még csak 3 éves de nagyon szeretem),hogy mindent szét pakoljon és utána és pakoljak össze utána .Vagy Keresztanyukám aki valamiért ha rossz napja volt belám kötött,ami eléggé gyakran előfordult . Ezt akkor még nem láttam be de most már tudom ,hogy szeretett csak nem nagyon mutatta ki. Vagy Keresztanyukámnak a lánya és az kedevese akinek a gyerekük történetesen az én Keresztlányom. Volt ,hogy ők is rajtam vezették le amikor feszültek voltak,de rendesen is viselekdtek velem többnyire. Így összegezve szerettem ott élni csak egy idő után már csak azt vettem észre ,hogy ha valamiért belém kötöttek vagy rosszul szóltak hozzám.

Gondolom most sokakban felmerült az a kérdés,hogy és hol van anyukám vagy apukám?Miért nem velük élek ? A válasz egyszerre bonyolult és egyben egyszerrű is. Réges régen külön mntek mikor még megszülettem utána pár hónappal. De fiatalok voltak mind a ketten. Apukám..hát nem is tudom nem nagyon küzzd értem,párszor próbálltam már rávenni ,hogy keressen ,hogy foglalkozzon velemem és ne csak fellángolása legyenek ,hogy eszébe jut ,hogy nekem van egy lányom  és akkor egy hétig töri magát de utána feladja,sose volt elég kitartó,mint amennyi szerettem volna. És én úgy gondolom,hogy egy apa ha a lányáról van szó akkor mindent megmozgat,hogy a lány apja ként tekintsen rá . De ez úgy látszik az ő génjeiből hiányzik vagy nem tudom. Bár az a tudat nyugtat,hony mindig volt valaki aki belöltötte életemben az apa szerepet. Mivel családom nagy volt ott volt Keresztapukám,nagybáttyám és ők vigyáztak rám és óvtak. Anykámnál az az egyszerű magyarázat,hogy anyagilag nem állt a helyzet magaslatán és nem tudott volna eltartani. Ezért megkérte Keresztanyukámat,hogy egy darabig neveljen amíg össze nem szedi magát. De anyával tartottam a kapcsolatot. Sokszor talállkoztam vala hétvégenként átmentem.

De térjün vissza a házba.A redőny felhúzva és a nap sugarai megvilágították a narancssárga szőnyeget. Körbenézek és látok egy cetlit a konyhába a hűtőn. A hűtő felé haladva belerúgtam a falba,nagyon beütöttem a lábujjamat megfogtam és ugrálva eljutottam a cetlihez nagy nehezen. Ez valami rossz jel arra ,hogy nem akarom én azt a levelecskét elolvasni de már a kezembe volt és kíváncsi voltam meg úgy is megtudtam volna mivel nekem szól tehát kénytelen voltam elolvasni gondolom valamiben kell segíteni. De mikor elolvastam rájöttem inkább kitakarítom százszor a lakást mint,hogy ez igaz legyen. Nyolcszor átolvastam,hogy lehet rosszul olvastam vagy máshogy értelmeztem .Ez állt rajta:

„nem vagyunk itthon elmentünk vásárolni az új lakáshoz nézünk bútorokat mert van egy jó hírünk. ELKÖLTÖZÜNK !!!! EGY KIS FALUBA. Ma már kezdj el csomagolni mert holnap már viszünk egy-két fuvart. Ha hazaértünk akkor majd beszélünk még szia.:)”

Micsoda? Ezek miről beszélnek ez biztos valami vicc de komolyan még nem is szóltak ez előtt arról,hogy el akarnak költözni most akkor miért akarnának elköltözni ? Nem értettem. Tuti , hogy csak szívatnak ez nem létezik és hova is mennénk vagy ha költözünk is nem kell még ma pakolnom csak nem olyan jók,hogy már van is egy lakás ahova kipakolunk stb. Szóval egy kicsit megnyugtattam magamat. De ez nem tartott sokáig mivel mikor hazaértek a vásárlásból láttam ,hogy hoztak dobozokat akkor minden világos volt nem vicceltek tényleg költözünk. És beszéltem velük van egy ház amit majd mi kicsinosítunk mivel nem valami jó és új . De nem értettem itt van ez a ház tök tuti szép új,nem kell vele semmit se csinálni,nem akartam elköltözni ezt a házat szerettem a legjobban nagyon megszerettem tényleg de nekem az életem majd nem,tényleg csak abból állt,hogy költözök. Sajnos már nagyon utálok kipakolni bepakolni unalmas. De ez ellen nem tudtam mit tenni. Szerintem én előző életemben egy csiga voltam.  .

Na de ezt nem hiszem el miért csinálták ezt velem?Felrohantam a szobámba és hagytam folyni a könnyeimet,úgy éreztem itt ért véget az életem,még is mit fogok csinálni egy FALUBAN? De komolyan ? Én ide születtem egy igazi városi lány vagyok. Úgy gondoltam,hogy Dominic-nak is tudnia kellet ezért felhívtam. Nagyon sokáig tartott mire felvette a telefont,ez volt életem leghosszabb fél perce.

-Szia Kedvesem!-mikor meghallottam a hangját a szívem majdnem kiugrott a helyéről szerettem őt tényleg és most nem tudom mi tévő legyek a hangja bársonyos volt mert még nem sejtettem miért hívom fel őt,bár egy kicsit olyan mint ha éppen csinált volna valamit és félbeszakítottam, lehet csak gyúrt de nem ez volt most a legfontosabb dolog ami izgatott.

-Szia.-erősnek akartam tűnni de nem ment és elcsuklott a hangom.

-Valami baj van?

-Igen. Van egy rossz hírem.-ekkor már nem bírtam tovább és elkezdtem sírni.

-Drágám mi a baj? Mondjad nyugodtan majd megoldjuk együtt.- mondta de akkor még nem tudta ,hogy milyen szörnyű és borzalmas hírrel hívtam fel.

-Ebben nem tudsz, ezen senki se tud.-itt már úgy zokogtam,hogy még én se értettem.

-Úr isten mondd már mi van mert nagyon rám ijesztettél.

Itt vártam egy 2-3 percet ameddig összeszedtem magam is kimondjam hangosan is ezt a szót.

-Hahó itt vagy?

-Igen....Elköltözünk.-mikor ezt kimondtam egy kisebb megkönnyebbült sóhaj hallottam

-Ó azt hittem,hogy valami komolyabb. Szívem semmi baj a suliban majd találkozunk meg ott vannak a hétvégék és nem lesz semmi baj,nem ez az első alkalom,hogy elköltöztök.-nem értette de csak mert még nem tudta a legrosszabbat.

-Nem ez nem lesz így mert még nem mondtam a lényeget. Egy FALUBA költözünk és már ma pakolunk. A falu ahova megyünk 2 órányi útra van innen kocsival,nem tudok majd bejárni a suliba,valószínűleg ott a környéken keresünk egy másik sulit és majd oda járok.-borzalmas volt ezt kimondani még én sem hittem el.

-MIII? Nem ez nem lehet igaz. Figyu ez nem vicces. Hogy ha azt akarod ,hogy köztünk vége legyen akkor mondd azt.Nem kell minden kamu történetet kitalállnod.-ezt nem hiszem el ,hogy hiheti ezt ? Miért akarnám ,hogy köztünk vége legyen én szeretem őt de tényleg. Nem akartam ezt nem értem miért merült ez fel benne szerintem meg tudjuk oldani hiszen ott vannak még a hétvégék.

-Nem ,hogy juthatott ilyen az eszedbe. Tényleg ez az igazság mikor megtudtam én is azt hittem,hogy vicc az egész de rá kellet jönnöm,hogy nem az. Nagyon ki vagyok ,mert nem akarok távol lenni tőletek. Még nem tudom ,hogy hogy de valahogy megoldom mert nem fogom kibírni nélkületek és főleg nem nélküled.

-Figyelj nyugodj meg tényleg ki fogunk valamit találni. És szeretnék még valamit mondani amit sose mondtam neked de úgy gondolom tudnod kell róla.-tudtam van valakije. Tuti ,hogy a legjobb barátnőm Olivia mindig sokat voltak együtt  volt,hogy együtt buliztak és én nem voltam ott  utána eléggé furák voltak basszus miért velem történik ez egyetlen nap alatt ?

-Igen? Mondjad.

-Lehet,hogy már előbb is el kellet volna mondanom de szerintem már sejtetted de még sose mondtam ki.-basszus igen tudtam. Nem hiszem el és miért telefonon mondja nincs annyi mersze,hogy a szemembe mondja? -Szeretlek.♥- Úr isten még soha nem mondta ezt nekem. Sőt még egy lánynak se,el se hiszem ,hogy kimondta.

-ÓÓÓ Édesem én is szeretlek.♥-mondtam nagy megkönnyebüléssel és meghatódottsággal meg persze haragudtam magamra,hogy kételkedtem benne.

-Figyelj most le kell tennem de majd még beszélünk rendben holnap hívlak.-és ajtócsapódást hallottam.

-Oké. Szia szerelmem.

-Szia csókollak.-és még nem tette le a telefont csak szerintem az ágyára dobta és egy női hangot hallottam ami nagyon ismerős volt.

-Na végre már azt hittem,hogy sose rázod le.

-Jó bocsi cica de most már a tiéd vagyok Oli szivem-BASSZÁK MEG!! igazam volt. Tudtam basszus ezt nem hiszem el.-Tudtam ,hogy ha kimondom neki azt ,hogy szeretlek akkor le tudom majd rázni és nem kell a picsogását hallgatnom.-és együtt nevettek. Ez aztán a remek nap elvesztettem az otthonomat,barátaimat,legjobb barátnőmet és a pasimat. Közben letettem a telefont mert ennyi elég is volt. Bár ha belegondolok talán nem is érdemelték meg ,hogy a barátaim legyenek ha képesek voltak ezt tenni velem és tuti nem voltak soha a barátaim. Rosszul néztem a dolgokat igen itt derül ki az,hogy ha túl naiv az ember mi az ára. Az ,hogy sokan átverhetik és észre sem veszi az illető,és rengeteget csalódik. Igen ez rám volt jellemző.

Oldal: A múlt
Egy bolond lány naplója - © 2008 - 2024 - egybolondlanynaploja.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat